Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel

A film igaztörténet alapján készült, és számomra ez a körülmény sok szempontból elengedhetetlen, annak megértésében,hogy miért ennyire kimért a történet, és miért is kelt, olyan érzést bennem, mintha már egyszer látthattam volna. A Pear Harbor - Égi Háború- című film kezdődö stilusjegyei, itt is felfedezhetők. A gyermekkor bemutatásával kezdődik a film, mely igyekezett alapot adni, és megérteni számunkra, hogy Desmond Doss,( Andrew Garfield ) miért nem fog fegyvert megannyi tárasa mellett a Japán ellen vívott küzdelemben. Másodikként, a veterán, és oly gyakran részeges apa képe jelenik meg, mint Tom Doss, akit (Hugo Weaving) alakít  szerintem ez esetben hiteltelenül és szerencsére ritkán. Harmadik és egyben utolsó mozzanat, a csinos ápolónő, Dorothy Schutte ( Teresa Palmer). aki nem mellesleg, jó választás volt, hiszen hozta a rá bízott szerepköri feladatot. Az sem kizárt, hogy a kevésbé ismert Teresa Palmer színésznő, egyik legnagyobb előnye pont ez volt, de nálam bevált. Kedvelem Vince Vaughnot (Howell őrmester) színészt, bár én jobban szeretem a vígjátékhoz kapcsolodó filmjeit, szerepeit. Mindettől függetlenül, bár láthatóan egy hőst akart bemutatni a film, valójában, nekem egy dolog körül forgott minden, az pedig a hit.

Emlékszem 1996-ban a katonaság elől menekülök a bevonulni nem akaró bátor ifjak, mind alternatív szolgálatra jelentkeztek. Bár csak ezek közül, ismerhettem volna olyan embert, mint Desmond Doss aki a hite miatt lett az aki.

A szerelem, a romantika, inkább csak üdítő eleme volt a filmnek sem mint, meghatározó alakja. A drámaiság ebben is mint, minden dráma esetében, rendelkezik azzal a tulajdonsággal, amelyekben a szereplőknek valamilyen cselekvési döntést kell hoznia, és ez a döntés az életükre (vagy a közösségük életére) jelentős hatással van. Desmond Doss meggyőződése és hite megörzése mellett, fegyver nélkül, egy véres háborúban, 75 katonatársa életét mentette meg. Összeségében nem volt rossz a film, bár szerintem nem hagy maga után hiányérzetet, mely arra sarkalna, hogy újra megnézzem, legalábbis a közeljövőben.